NextChapter

🔥Négy évet adtam neki, ő pedig visszahozta a szeretőjét és a törvénytelen gyermekét. Azt hitte, mindent elvesztettem… amíg meg nem jelent a legveszélyesebb Alfa. ======== Elara szemszöge – Olyan boldog vagyok, hogy ma este itt vagy, Lilith. Szeretlek – mondta Conrad. A férjem, a Pyrewood Enklávé Alfája, karjában tartotta a gyönyörű szőkét, és lágy csókot nyomott a homlokára. Ezt látva földbe gyökerezett a lábam. A bankett-teremben minden vendég lopva engem fürkészett, suttogtak és gúnyolódtak. – Az ott Lilith Thorne? – zihált a szobalányom, Marlowe. – Mit keres ő itt?! Nyilvánvalóan a férjem hozta ide. Ma este volt a Telihold fesztivál. Alfaként és Lunaként kellett volna megjelennünk. De Conrad ehelyett őt hozta magával, fittyet hányva arra, mennyire megalázó ez számomra. Lilith Thorne volt Conrad középiskolai szerelme, a Steelrend Szindikátus Alfájának lánya. Ő és Conrad tökéletes párt alkottak, amíg Lilith szakított vele. A pletykák szerint megcsalta egy másik férfival. Conrad egy évvel később egy partin ismerkedett meg velem. Rájöttünk, hogy társak vagyunk, és azonnal egymásba szerettünk. A családomból senki sem repesett az örömtől a kapcsolatunk miatt. De én mégis megszöktem otthonról, és beházasodtam a Pyrewood Enklávéba. Társak voltunk, a Holdistennő áldásával. Mégis mi baj történhetne? De tévedtem. Hatalmasat tévedtem. A házasságunk első buktatója a vetélésem volt. Egy üzleti megbeszélés során veszítettem el a gyermekemet. Conrad engem hibáztatott érte. Úgy vélte, túlságosan is vigyázatlan voltam. Hogy orvosoljuk a traumát, örökbe fogadtunk egy édes kisfiút, Ronint. Ám egy gyermek sem hozhatta rendbe a házasságunkat. Conrad kezdett elhidegülni tőlem. És most Lilith visszatért, a férjem első szerelme. Vajon azért jött, hogy elvegye őt tőlem? A pánikot elfojtva odaléptem hozzájuk. – Lilith, el kellene menned – próbáltam ezt a lehető legnagyobb méltósággal mondani. – És maradj távol a férjemtől. Lilith kikerekítette hatalmas, ártatlan szemeit, és Conradra nézett. – Szerelmem, elmondjuk neki? – kérdezte lágyan. Rossz előérzetem támadt. – Mit mondtok el? Conrad közömbös pillantást vetett rám: – Lilith mostantól itt marad. Nem akartam hinni a fülemnek. – Itt marad? Mégis miként? Elment az eszed?! Lilith szemébe gyorsan könnyek gyűltek: – Tudom, hogy gyűlölsz, Elara. Minden az én hibám. De Conrad semmi rosszat nem tett, úgyhogy kérlek, ne kiabálj vele. – Lenne szíves? A férjemhez beszélek! – csattantam fel. – Viselkedj vele rendesen! – mordult rám Conrad. – Nem fogom veszélyeztetni a pozíciódat. Ígérem. – Lilith ártatlanul pislogott. – Továbbra is te lehetsz a Luna. Csak annyit akarok, hogy Conraddal maradhassak... és a gyermekemmel. Megcsúszott a talaj a lábam alatt. A lábaim elgyengültek, és alig bírtam egyenesen megállni. – Gyermek? Milyen gyermek? – kérdeztem összeszorított fogakkal. Közös gyermekük van? Hogyhogy nem tudtam erről?! Összenéztek. Aztán végül Conrad megszólalt: – Talán ideje elmondanom neked az igazat... Ronin Lilith és az én gyerekem. Nem kaptam levegőt. – De te azt mondtad... hogy Ronint egy árvaházból fogadtad örökbe! Hogy nincsenek szülei! – Ha nem ezt mondom, elfogadtad volna Ronint, és sajátodként nevelted volna? – mondta Conrad homlokát ráncolva. – Lilith nem tudta felnevelni Ronint, amikor a gyerek megszületett. Így hát idehoztam őt. Ez csak egy kis ártalmatlan, kegyes hazugság. Ártalmatlan, kegyes hazugság? A lelkemet is beletettem, és felneveltem annak a nőnek a gyermekét, aki a férjemmel baszott. Ő pedig most lecsapott, és megpróbálja elvenni a gyermekemet és a férjemet. Mi vagyok én? Ingyenes dada számukra? – Nem, Conrad... nem akarom, hogy itt legyen – szűrtem a fogam között, keményen küzdve, hogy ne hulljanak a könnyeim. – Ez elfogadhatatlan. Kérlek, küldd el őt... mint a feleséged és a Lunád kérem! – Ő marad. Nincs miről beszélni! – mordult fel Conrad. – Ha ő marad... attól tartok, engem kergetsz el – mondtam remegve. A torkomban dobogott a szívem. Mert még én sem lehettem biztos benne, kit fog választani. Conrad frusztráltnak tűnt. Ám mielőtt megszólalhatott volna, Lilith sírva fakadt. – Ne helyezd nyomás alá! Ez mind az én hibám... Soha nem akartam a harmadik nő lenni a házasságotokban... N-nekem mennem kell! – zokogta, majd elfordult, és kirohant a bankett-teremből. Conrad felém kapta a fejét, és dühösen rám meredt: – Na, most boldog vagy? Ezzel ő is kiviharzott, hogy utánaeredjen. Másodpercek alatt eltűntek. Megingott a lábam, fájdalom és megaláztatás öntött el. Conrad az imént hozta meg a döntését – köztem és Lilith között az utóbbit választotta. Az összes vendég gúnyolódva figyelt. Senki sem lépett oda, hogy megvigasztaljon. Conrad tagjai mind úgy gondolták, hogy csak egy vidéki lány vagyok egy apró északi frakcióból. És hogy nem érdemlem meg a nagyszerű Alfájukat. Valószínűleg repestek az örömtől, hogy Lilith itt van a helyemben, lévén ő egy Alfa lánya. – Luna Elara, jól vagy? – kérdezte aggódva a szobalányom, Marlowe. – L-le kell feküdnöm... Tántorogva menekültem el a bankett-teremből, távol a kárörvendő tekintetektől. De képtelen voltam aludni. Hogyan is aludhattam volna a tudattól, hogy a férjem egy másik nővel van? Miután néhány órán át egyedül sírtam a szobámban, megacéloztam magam, és elindultam, hogy megkeressem Conradot a szobájában. Beszélnünk kellene. Meg tudnánk oldani ezt. Ám a katonák Conrad szobája előtt megállítottak. Közölték velem, hogy az Alfa jelenleg elfoglalt. – Mivel elfoglalt? Nincs ideje a feleségére? – kérdeztem hitetlenkedve. – Ez az Alfa parancsa – felelte hűvösen a katona. Dühös voltam. Épp folytatni akartam a vitát, amikor éles fájdalom hasított végig a testemen. Előrehajoltam, felnyögve a kíntól. Ezt a fájdalmat az árulás okozta. A vérfarkasok világában, ha a társad megcsal, elviselhetetlen fájdalmat érzel, és látomásod lesz arról, ahogy szexelnek. Ezek a képek pörögtek a fejemben ebben a szent pillanatban. Pontosan ezen az ajtón túl, meztelenül feküdtek a hitvesi ágyunkon. Lilith lábai Conrad derekára fonódtak, a férfi pedig úgy kúrta őt, mint egy vadállat. – Ó... te jó ég, erősebben, erősebben! – visította a nő. A férfi megragadta a ringkódó mellét, és felmordult: – Bámulatos vagy... basszus... szeretlek. Undorító, émelyítő érzés tört rám. Végigszenvedtem magam néhány lépésen, majd hánytam. 2. fejezet: Utállak Elara szemszöge Azon a napon visszavittek a szobámba. A fájdalom és a fejemben lévő képek kis híján megöltek. A következő három napban képtelen voltam kikelni az ágyból. És Conrad egyszer sem vette a fáradságot, hogy ránézzen. Azt hallottam, hogy el volt foglalva azzal, hogy Lilith-t partikra vitte, és bemutatta az összes tagjának. Aztán váratlan hívást kaptam a legjobb főiskolai barátnőmtől, Hadley-től. – Szia, Elara! Csak hallani akartam rólad, és megkérdezni, hogy jövő héten még mindig jössz-e üzleti ügyben a Thunderglave Reach-be. Mindenképpen találnunk kellene egy időpontot a találkozóra! Vettem egy apró, mély lélegzetet. A fenébe. Ezt majdnem elfelejtettem. Az elmúlt néhány évben egy hatalmas ingatlanprojekten dolgoztam, az Aurelia Metropoliszon, egy Thunderglave Reach-i céggel, vagyis a világ legnagyobb és leghatalmasabb frakciójával. Eredetileg úgy terveztem, hogy jövő héten odautazom, és aláírom a szerződést Jarek vezérigazgatóval. Szerettem volna bepótolni az elmaradt beszélgetéseket Hadley-vel, és... esetleg meglátogatni Hadley bátyját. A bátyja, Kaelen Vance, nem volt más, mint a Thunderglave Reach Alfája; a mágnás, aki uralta az üzleti világot. Ha tudott volna tanácsot adni a projektemhez, az határozottan a segítségemre lett volna. De Kaelen Vance hírhedt playboy volt. Azt hallottam, hogy sosem vesztegette az idejét nőkre, hacsak nem akart szexelni velük. Így hát tudtam, hogy az Alfa Kaelennel való találkozás talán csak hiú ábránd. De mostanra teljesen megfeledkeztem az egészről. A Lilith-tel történtek miatt. – Nem tudom, Hadley... Talán tervváltozás lesz. Már nem tudok elmenni – mondtam halkan. – Micsoda? Miért? Semmi értelme nem volt titkolózni a legjobb barátnőm előtt. Eltakartam az arcomat, és elcsukló hangon feleltem: – ...Conrad elhagy egy másik nőért... az örökbefogadott gyermekünk vér szerinti anyjáért. Ha ezt megteszi, nincs értelme tovább dolgoznom ezen a projekten... Az Aurelia Metropolis projektet a Pyrewood Enklávé pénzügyi válságának megoldására fejlesztettem ki. De ebből már semmi sem számít, ha többé nem én vagyok a Luna. – MICSODA?! Az a szemétláda! – kiáltott fel hitetlenkedve Hadley. – Beszéltél már válóperes ügyvéddel? Gondoskodj róla, hogy megkapd a vagyonának a nyolcvan százalékát! – É-én nem tudom, Hadley. Még nem beszéltünk a vagyonmegosztásról. – Tarts ki, csajszi. Megnézem, mit tehetek, hogy segítsek – mondta határozottan, mielőtt letette volna. Jól esett, hogy egy jó barát megvigasztalt. És elgondolkodtatott: talán nem kellene harc nélkül távoznom. Legalább tennem kellene valamit a házasságunkért. Lilith nem volt a megfelelő nő Conrad számára. Négy évvel ezelőtt, mielőtt összeházasodtunk volna, egyszer már elhagyta őt egy másik férfiért. Nem tudtam, miért tért most vissza Conradhoz, és hogy újra el fogja-e árulni őt. Csak be kellett bizonyítanom neki, hogy nem bízhat meg benne. De ki volt itt, hogy segítsen nekem? A tagok nem. Ők nem különösebben kedveltek engem. A vének határozottan nem. Ők mind úgy gondolták, hogy csak egy közönséges északi liba vagyok. Aztán végül Ronin jutott eszembe. Az én kisfiam. Bár Lilith volt a vér szerinti anyja, én voltam mellette az elmúlt három évben. A fiam az én oldalamon fog állni. A birtok előtt állva láttam, ahogy Ronin iskolabusza közeledik. Az elmúlt három évben minden reggel és délután ezen a helyen álltam, várva, hogy Ronin hazaérjen az iskolából. Amint kinyílt az ajtó, elkezdtem integetni, és szólongattam a fiamat: – Ronin! Drágám! Erre! Laugrott az iskolabuszról. De amint meglátott, az ellenkező irányba kezdett futni. – Menj el innen! – kiáltotta. Döbbenten odaohantam, hogy megragadjam a vállát: – Micsoda? Ronin, miért... – Azt akarod, hogy az anyukám elmenjen! Gyűlöllek! – kiáltotta. – Apu, Anyu és én vagyunk egy igazi család! Nem te! Könnyek gyűltek a szemembe. Ronin tudta, hogy Lilith visszatért. És őt választotta helyettem. – Ronin, é-én vagyok az anyukád, emlékszel? – nyeltem a könnyeimet. – Én vittelek kórházba, amikor beteg voltál. Én mentem el az összes szülői értekezletedre. Én takartalak be minden este... Szeretlek téged... Kapálózott a karjaimban, és úgy visított, mintha nem akarná, hogy hozzáérjek. A járókelők megálltak és minket bámultak. Egy férfi még közelebb is lépett, és így szólt: – Hölgyem, kérem, engedje el a gyermeket. – Nincs semmi baj. Ő az én gyerekem – magyaráztam gyorsan. – NEM! – visította Ronin. – Te megütöttél! Beledugtad a fejem a vécébe! Megijesztettél! Nem akarlak téged. Lilith Anyut akarom! Földbe gyökerezett a lábam. Ezekből semmit sem csináltam! Miért hazudna Ronin ilyesmiket?! Hirtelen megjelent Lilith a főkapu közelében, a háta mögött Conraddal. Sírva rohant oda, és szorosan a karjaiba zárta Ronint. – Szegény kisbabám! Min kellett keresztülmenned! – jajveszékelt. – Megütötted Ronint?! – mordult rám Conrad. – Azért csinálod ezt, mert nem lehet saját gyereked, és féltékeny vagy Lilith-re? Döbbenten meredtem rá. Hogyan gondolhat ilyet? Lilith zokogott: – Ne hibáztasd őt, Conrad. Megértem. Az emberek csak a saját gyereküket szeretik. Ronin és én kívülállók vagyunk itt. Talán el kellene mennünk... – Igen, el! – böktem ki. – ELÉG! – vicsorgott Conrad, és dühösen rám nézett. – Lilith az a nő, akit szeretek, Ronin pedig az egyetlen fiam! Nem hagyhatom el őket. És szükségük van rám. Remegni kezdtem a fájdalomtól. – Akkor mi lesz velem, Conrad? A társad vagyok! – Senki sem mondja, hogy nem vagy az! – szólt türelmetlenül Conrad. – Továbbra is te leszel a Pyrewood Enklávé Lunája. Lilith egyszerűen csak a szerelem miatt van itt. Nem érdekli a pozíciód. – Észre sem fogod venni, hogy a házban vagyok. Én csak Conraddal akarok maradni – mondta halkan Lilith. Szédülni kezdtem. Ha ő a nő, akit szeret, akkor mi tesz ez engem? Egy ingyenes alkalmazottá, aki segít neki vezetni a frakcióját? Hogyan bírnám elviselni a fájdalmat, miközben a férjem minden éjjel egy másik nőt kúr a szomszéd szobában? Nem, ezt nem bírnám elviselni. És nem hittem, hogy Conrad irántam érzett szerelme teljesen elmúlt volna. Így hát remegő kézzel elkezdtem kigombolni a blúzomat, felfedve finom kulcscsontomat, majd a mellkasomat. Az illatom gyorsan betöltötte a levegőt. Hallottam, ahogy Conrad légzése hirtelen felgyorsul és elnehezül. – ...Mit csinálsz? – szűrte a fogai között, homlokán verejték gyöngyözött. Egy lépéssel közelebb léptem, szememet az övébe fúrtam, és azt suttogtam: – Nem hiányzom? Az érzés, amikor a társaddal vagy... az jobb mindennél a világon. Ezt te is tudod. A társkötelék működött. Megszállottan nézett mélyen a szemembe, és azt suttogta: – ...A társam. 3. fejezet: Autóbaleset Elara szemszöge A szívem hangosan vert a mellkasomban. Tettem még egy lépést, és kinyújtottam felé a kezem. Éles sikoly hasított a levegőbe. Lilith a földre rogyott. A mellkasához kapott, zihálva és sírva: – Nem... a mellkasom... Conrad visszazökkent a valóságba. Pánikolva rohant oda hozzá: – Istenem! Mi történik? – A mellkasom... fáj... – Könnyek patakoztak Lilith arcán. – Csak engedj el, Conrad. Nyilvánvalóan vannak érzések közted és a társad között. A társkötelék... hogyan is győzhetném le? – Köztünk ott a szerelem! Az mindent legyőz! – mondta határozottan Conrad. – Gyere! Elviszlek a kórházba. Fél karjával felkapta őt, másik kezével pedig Ronint fogta meg. Mielőtt elment volna, gyilkos pillantást vetett rám. – Ne kényszeríts rá, hogy elváljak tőled, Elara! – vicsorgott. – Ha megteszem, nem lesz pénzed, és nem lesz hová menned. Úgyhogy mostantól viselkedj rendesen Lilith-tel és Roninnal. Csak ez garantálja neked a helyet a fedelemen alatt! Elviharzott, engem pedig összetört szívvel hagyott ott. Talán azt kellene tennem, amit Hadley javasolt – szerezni egy jó válóperes ügyvédet, és biztosítani az alapszintű megélhetésemet a jövőre nézve. De Conrad hatalmas Alfa volt, nekem pedig még arra sem volt pénzem, hogy egy rendes ügyvédet fogadjak. Ezt nem nyerhettem meg a bíróságon. Szórakozottan vánszorogtam vissza a szobámba, nem tudva, mit tegyek ezután. Másnap reggel hívást kaptam a munkahelyemről. Az Aurelia Metropolis projekt egyik munkatársa elmondta, hogy Jarek vezérigazgató meg akarja beszélni a szerződésünket. Talán hallott a válásomról, és kétségei támadtak az együttműködésünket illetően. Így hát kikászálódtam az ágyból, és bementem az irodába. Ám meglepetésemre Lilith volt az egyetlen személy az irodában, amikor beléptem. – Mit keresel itt? – kérdeztem megdöbbenve. – És hol vannak a többiek? Gúnyos mosolyt villantott rám. – Mondtam nekik, hogy vegyenek ki egy szabadnapot. Ó, és már beszéltem Jarek vezérigazgatóval, és meghívtam ide, hogy írja alá a szerződést. Szívesen. Nem akartam elhinni. – Nincs jogod ehhez. Ez az én irodám! – csattantam fel. Kuncogott, örömmel nézve a dühömet: – Már nem. Megmondtam Conradnak, hogy akarom az Aurelia Metropolis projektet. És ő azt mondta, az enyém lehet. Sokkomban tágra nyíltak a szemeim. Éjjel-nappal dolgoztam ezen a projekten, költségvetéseket készítettem, kidolgoztam a javaslatot, és befektetőket kerestem. Ám most, az a projekt, amelybe a szívemet és a lelkemet is beleadtam, a férjem ajándéka lett a szeretőjének. – Miért vágod ezt a döbbent arcot? Tudod, hogy Conrad bármit megadna nekem – mosolyogva csavargatott egy hajtincset az ujjai körül Lilith. – Ez a projekt nem valami nagy durranás. De jó ugródeszka lesz számomra ahhoz, hogy én legyek Conrad Lunája. Merdtem rá, a légzésem felgyorsult. – Conrad Lunája akarsz lenni? – kiáltottam fel. – D-de azt mondtad, hogy egyszerűen csak a szerelem miatt vagy itt. És hogy nem érdekel az a pozíció! – Te jó ég, te ezt elhitted? Ezt csak Conrad miatt mondtam! – mosolygott kifacsart mosollyal. – Hogyne akarnék Luna lenni. Mi másért is vesztegetném az időmet Conradra? Vettem egy lépést hátra, a testem remegett. – Te nem is szereted őt! Csak egyik Alfáról pattansz a másikra! Ezt el fogom mondani neki... – Tedd csak meg. Meglátjuk, hisz-e neked. – Lilith kuncogott, lépésről lépésre közeledve felém. – Conrad vakon bízik bennem. Bármit megtenne értem... Hadd áruljak el egy kis titkot. Emlékszel a vetélésedre? Hideg rázott ki. – ...Micsoda? Lilith előrehajolt, és önelégült mosollyal nézett rám. – Amikor megszültem, nem tarthattam meg Ronint. Így hát Conrad azt javasolta, hogy hozzuk ide, neked pedig azt mondta, hogy Ronint örökbe fogadta. De történetesen te is terhes voltál abban az időben. Így aztán nagyon aggódni kezdtem: ha egy nőnek már van saját gyereke, hogyan lehetne kedves egy örökbefogadott gyerekkel? És tudod, mit mondott erre Conrad? Rémülten meredtem rá, az elmém leblokkolott. – Conrad azt mondta: „Csak szabaduljunk meg a babájától, és a probléma meg van oldva.” Lilith jóízűen felkacagott. – Farkasiszalagot tett az italodba, és a gyermeked már el is ment. Ezután hozta ide Ronint egyetlen gyermekedként... Látod, ilyen messzire képes elmenni értem Conrad! Az egész világ összeomlott körülöttem. Sokk, düh, hitetlenkedés... szinte darabokra tépte a lelkemet! – Nem.... NEM!! – ráztam a fejem, miközben könnyek patakoztak az arcomon. – Ez nem igaz... Conrad sosem tenne ilyet... Meg fogom kérdezni tőle! – Ahogy gondolod, Elara – kuncogott Lilith. Félrelöktem őt, majd hirtelen megfordulva kirohantam az irodából. Látnom kellett Conradot. El akartam mondani neki, hogy Lilith egyáltalán nem szereti őt. Hogy csak kihasználja. És hallani akartam, ahogy megmagyarázza a dolgokat. Tudtam, hogy nem ő gyilkolta meg a kisbabánkat. Kiszaladtam az épületből, egyenesen az utcára. A szemem sarkából láttam, hogy egy teherautó teljes sebességgel száguld felém. De már túl késő volt kitérni előle. CSATT!!! A teherautó elütött, a levegőbe repített, majd a földnek csapódtam. Fájdalom hasított végig a testemen. A látásom elhomályosult. Vér gyűlt össze alattam. Homályosan láttam, ahogy a teherautó sofőrje leugrik, és odasétál. – Se... Segítség... – nyögtem erőtlenül, könnyezve. – Kér... lek... Ám a sofőr csak közömbös pillantást vetett rám, és Lilith felé fordult: – Miss Lilith, mi legyen a következő lépés? – Húzzátok be az erdőbe, és ássátok el. – Lilith édes mosollyal nézett le rám. – Amikor ő már nem lesz, Conradnak nem lesz más választása, mint hogy engem tegyen meg Lunává. Együttműködtek. Ez gyilkosság volt. De az erőm elhagyott. Remegve behunytam a szemem, és elnyelt a sötétség. 4. fejezet: Alpha Kaelen Elara szemszöge Azt hittem, már halott vagyok. De amikor kinyitottam a szemem, egy kórházi ágyban találtam magam. Egy nővér épp a vérnyomásomat ellenőrizte az ágyam mellett. – Te jó ég, maga felébredt! – mondta vidáman. – Végre! Már egy hete tart! ...Egy hete? – H-hol... vagyok? Mondott egy címet, ami több száz mérföldre volt a birtoktól. Lilith bizonyára hosszú utat tett meg, mielőtt megszabadult tőlem. – Pár túrázó talált magára az erdőben, és behozták a kórházba. Már halott lenne, ha pár órát késnek. – A nővér arca komolyra fordult. – Hogy hívják? És mi történt magával? Felnyögtem, ahogy megpróbáltam felülni. – Keresett... keresett engem valaki? – Nem. Senki sem jött. Könnyek patakoztak a szememből. Egy hete eltűntem. A saját férjem mégsem vette a fáradságot, hogy megkeressen. – M-mennem kell – ziháltam, és küzdöttem, hogy kikeljek az ágyból. – Meg kell találnom Conradot... A nővér utánam kiáltott: – Hé, maga még nem épült fel teljesen! Jöjjön vissza! Azt mondta, eltörtek a bordáim. Eltört a bal lábam. Ráadásul agyrázkódást szenvedtem, amiből komoly betegség is kialakulhat, ha nem veszik komolyan. De én továbbra is ragaszkodtam hozzá, hogy kijelentkezzem a kórházból. Jelenleg nem volt sem pénzem, sem telefonom. Így az, hogy hogyan jutok vissza a birtokra, hatalmas problémát jelentett. Az egyetlen lehetőségem az autóstopp volt. Egy egész délelőttöt az autópályán utaztam és gyalogoltam, tántorogva. A bordáim és a bal lábam pokolian fájtak. A farkasom a lehető leggyorsabban gyógyított. De még ez sem volt elég. Mielőtt újra összeestem volna az út szélén, egy kedves család megállt az autójával, és felvett. Beszélgetni kezdtünk az autóban. A család elmondta, hogy valami nagy dolog van készülőben a birtokon. – ...Alfa Conrad hamarosan újra megnősül! – mondta izgatottan a feleség. – Az új Luna a Steelrend Szindikátus lánya! És az örökbefogadott gyerek, Ronin, egyáltalán nem is örökbefogadott! Ő Alfa Conrad és Lilith fia! A fiúnak igazi Alfa vére van! – Végre lehet egy előkelő származású Lunánk. Valaki, aki igazán megérdemli az Alfánkat – jegyezte meg az apa. Zsibbadtan bámultam ki az ablakon. A gyötrelemtől alig kaptam levegőt. – ...És hol van a régi Luna? – kérdeztem halkan. A feleség vállat vont. – Kit érdekel? Még Alfa Conradot sem érdekli. Egyszer sem említette őt nyilvánosan, mióta Lilith visszatért. Újra sírni akartam, de nem akartam idegenek előtt megtenni. Ezért elfordultam, és eltakartam a szemeimet. Három órával később az autó megállt a birtok előtti Központi Téren. Rengeteg ember gyűlt itt össze. Megköszöntem a fuart a családnak, és kiszálltam az autóból. Ahogy bementem a tömegbe, hallottam, ahogy az emberek arról beszélnek, hogy Jarek vezérigazgató ma a Thunderglave Reach-ből érkezik, hogy üzleti szerződést írjon alá velünk. És ez a sok ember mind azért jött, hogy üdvözölje őt. – Miss Lilith a felelőse az Aurelia Metropolis projektnek! – mondta valaki a tömegben. – Szép munka, Lilith! Végre egy Luna, aki tudja, mit csinál! Dühömben ökölbe szorítottam a kezem. Az Aurelia Metropolis az én projektem volt. Lilith ellopta a munkám gyümölcsét. Mégsem tudta ezt itt senki. A tér közepén Conrad, Lilith és Ronin boldogan pózoltak a kameráknak. – Mindannyian izgatottan várjuk Jarek vezérigazgató érkezését, és az Aurelia Metropoliszt. Ez egy fontos pillanat az egész Pyrewood Enklávé számára – mondta Conrad sármos mosollyal. – De miért nincs itt ma Luna Elara? – kérdezte egy riporter. Mély ránc jelent meg Conrad szemöldökei között. Mielőtt Conrad válaszolhatott volna, Lilith elébe vágott, és így szólt: – Elara nem akar jönni. Talán beteg. Vagy talán... egyszerűen csak nem akar velem egy szobában lenni. Az emberek halkan felszisszentek. Valaki felkiáltott: – Nyilvánvalóan féltékeny rád! Te hoztad össze ezt a projektet. Te adtál életet az Alfánk egyetlen örökösének. Csak te számítasz itt! Elara pedig elmehet a picsába! – Srácok... kérlek titeket. Legyetek egy kis empátiával – mondta lágyan Lilith. – Soha nem akartam harcolni vele. Amíg nekem megvan Conrad, az pont elég. Egymás kezét fogva mosolyogva néztek egymásra. Képtelen voltam uralni a mellkasomban növekvő fájdalmat, ahogy így láttam őket. ...Vajon Conrad egyáltalán vette a fáradságot, hogy megkeressen, amíg eltűntem? Talán tényleg nem érdekelte. Talán csak magamat aláznám meg azzal, ha visszamennék kérdőre vonni őt. Ekkor hirtelen dudálás hallatszott a közelből. A tömeg megmozdult. Conrad hangosan bejelentette: – Jarek vezérigazgató megérkezett. Menjünk mind, és üdvözöljük őt! Az út végén egy kocsisor tűnt fel, egyenesen felénk száguldva. Az élen egy fekete Maybach haladt. Ami aztán lefékezett a tömeg előtt. Az autó ajtaja kinyílt. Jarek kiszállt az anyósülésről. Conrad előrerohant, és kinyújtotta a kezét, hogy üdvözölje a hatalmas vezérigazgatót. De Jarek figyelmen kívül hagyta a nyújtott kezet. Sietve és alázatosan a hátsó üléshez és a hátsó ajtóhoz lépett. Egy másik férfi szállt ki az autóból. Magas volt, vagy százkilencven centi, széles, atletikus testfelépítése erőt és kontrollt sugárzott. Kockás állkapcsa, éles arccsontja és erős álla mind tekintélyt parancsoló jelenlétet kölcsönzött neki. Átható, zöld szemei pedig intenzívek voltak; éles, szinte ragadozó tekintettel mérte végig a környezetét. Síri csend ereszkedett le. A tömegben mindenki döbbenten megdermedt, engem is beleértve. – Kaelen Vance. A jóképű férfi nyújtotta a kezét a megdöbbent Conradnak, miközben mély, szexi hangon megszólalt. – Örülök a találkozásnak. Meglepett zihálás hulláma söpört végig a tömegen. Alfa Kaelen... Mit keresett itt?! Ő volt a Thunderglave Reach Alfája, egy hatalmas üzleti mágnás. Vállalatok százezrei tartoztak az uralma alá. Az Aurelia Metropolis projekt számunkra hatalmas volt, de neki egy semmiség. Miért bukkant volna fel itt ma? – Alfa Kaelen hallott a projektünkről, és igazán felkeltette az érdeklődését – magyarázta Jarek Conradnak. – Tehát, ha ön is beleegyezik, a Vance Global lesz az új partnerük. Conrad élesen beszívta a levegőt, és ugyanígy tett a háta mögött álló összes vén is. – Természetesen! – zihálta Conrad örömében. – Kérem, fáradjanak beljebb. Beszéljük meg ezt részletesen. – Várjanak – vágott közbe Kaelen fagyos hangon. – Miért nincs itt Elara? Ő a felelőse a projektnek. Megindult a suttogás és a kommentálás körülöttem. – Luna Elara? Azt hittem, Lilith a felelős! – zihálta egy férfi. – Akkor Lilith hazudott erről? – kérdezte egy nő. Lilith arca kissé elsápadt. Aztán mosolyt erőltetett magára. – Luna Elara túl kimerítőnek találta az ezen a projekten való munkát. Így hát visszalépett, és mindent átadott nekem. Bízzon bennem, Alfa Conrad. Én jobb munkát tudok végezni – magyarázta. Dühömben ökölbe szorítottam a kezem. Még egy hazugság. Nem adtam át neki. Ellopta, miután elütött egy teherautóval. Ám Alfa Kaelen teljesen figyelmen kívül hagyta őt, mintha a nő nem is létezne a szemében. – Nem üzletelek amatőrökkel. Pláne nem a maga szeretőjével – mondta fagyosan Conradnak. – Hozza vissza Luna Elarát még ma este! Vagy az együttműködésnek lőttek. Ezzel elsétált Conrad és Lilith mellett, és elindult a birtok felé. Jarek és a Thunderglave Reach-ből érkezett markos katonák követték az Alfájukat. 5. fejezet: Szerződés Luna Elara szemszöge Néztem, ahogy távolodnak. A szívemben még mindig ott hullámzott a döbbenet. Miért kérte Kaelen a jelenlétemet ilyen határozottan? Az egyetlen alkalom, amikor találkoztam vele, a diplomaosztómon volt, és ő olyan égő, furcsa tekintettel nézett rám, mintha egy darab sajttorta lennék, rajta egy cseresznyével – vagy a prédája. Biztos voltam benne, hogy nem pszichopata, de azért tartottam tőle a távolságot. Leginkább azért, mert tudtam, hogy amellett, hogy a világ legerősebb Alfája, megrögzött szoknyavadász is, aki arról ismert, hogy soha nem fekszik le kétszer ugyanazzal a lánnyal. Nem engedhettem meg magamnak, hogy egy ilyen férfival keveredjek viszonyba. Ezek után soha többé nem találkoztunk. Azt hittem, már teljesen elfelejtett. De a mai napból ítélve... még mindig emlékszik rám. Körbenéztem, és azt láttam, hogy mindenki bement a birtokra a ma esti partira. Beszélnem kellett Conraddal. De ebben a piszkos rongyban be sem engednének az ajtón. Így hát visszarohantam a szobámba, hogy átöltözzem. A szobalányom, Marlowe segített kiválasztani egy ezüst, hátul kivágott ruhát, amely úgy simult a domborulataimra, mint a holdfény. Egy káprázatos gyémánt nyaklánc pihent a mellkasomon, ragyogó fényt árasztva magából. Marlowe gyöngyös hajtűkkel és friss liliomokkal formázta meg a hajamat. A természetes virágillat ott lebegett a levegőben, ahogy lépkedtem, és az illatom jobb volt, mint bármelyik parfüm. – Te jó ég, de gyönyörű vagy! – Marlowe megigazította a liliomokat, és felsóhajtott: – Ma este te leszel a figyelem középpontjában! Belenéztem a tükörbe a saját tükörképemre, és magam is kissé meglepődtem. Főiskolás koromban rengeteg hódolóm volt. És szerettem kicsípni magam és jól kinézni az emberek előtt. De miután hozzámentem Conradhoz, mindezt feladtam. Mert több időt akartam fordítani arra, hogy jó Luna legyek, minthogy jól nézzek ki. De ez nem vált be a házasságunkban. Nagyjából este nyolc órakor elhagytam a szobámat, és elindultam a bankett-terembe. Elegánsan felöltözött vendégek érkeztek. Mindannyian hallották, hogy Alfa Kaelen itt van, és mindannyian alig várták, hogy találkozzanak vele. Conradot, Lilith-t és az összes Pyrewood Enklávé-i vént a lépcső tetején találtam, amint aggódva beszélgettek. – ...Szóval még mindig nem találjuk Luna Elarát? – kérdezte az egyik vén. Conrad homlokát ráncolta. Lilith megtörölte a szeme sarkát, és felzokogott: – Talán miattam bujkál. Annyira sajnálom, Conrad. Az én hibám, hogy te és a Lunád külön vagytok... – Ne butáskodj – mondta mély hangon Conrad. – Még több katonát küldök, hogy keressék meg. Nem fog sokáig rejtőzködni. Lilith átkarolta a férfi karját egy édes, ártatlan mosollyal: – Remélem, visszatér az eljegyzési partinkra. Mit gondolsz, örülni fog nekünk? Nem bírtam tovább. Így hát előreléptem, és megszólítottam: – ...Conrad! Egyszerre rántották a fejüket az irányomba. Lilith gyorsan hallatott egy apró sikolyt. Conrad szemei tágra nyíltak. Ott állt, figyelmen kívül hagyva a szeretőjét, és csak engem bámult. Láttam a döbbenetet, a csodálatot és a vágyat a szemében. – ...Elara... Hol voltál?! – motyogta. – Lenyűgözően nézel ki ma este. – Feleségül veszed őt? – kérdeztem remegő hangon. A szeme elsötétült. – Ne hibáztasd Conradot. Azt hitte, elmenekültél – mondta gyorsan Lilith, az arca még mindig sápadt volt. – Mindenesetre jó, hogy újra itt vagy. Mindannyian aggódtunk. A tekintetemet a nőre szegeztem. – Aggódtatok? Nos... van is miért! – kiáltottam remegő hangon. – Elütöttél egy teherautóval! Egy gyilkos vagy! Mindenki egyszerre hördült fel. – Teherautóval? Miről beszélsz?! – kérdezte megdöbbenve Conrad. Lilith-re mutattam: – Elütött egy teherautóval, és kidobta a testemet az erdőbe. Ha a túrázók nem találnak rám, már halott lennék! Az összes vén döbbenten kapott a szívéhez, és rémülten néztek Lilith-re. Árnyék suhant át Lilith arcán, mielőtt újra könnyekben tört volna ki: – Ez nevetséges! Conrad, te tudod, hogy én még egy kismadárnak sem tudnék ártani. Elara... teljesen megőrült. – Megnézhetjük az irodám előtti biztonsági kamerát. Vagy megkereshetjük a teherautó sofőrjét. Akkor majd megtudod, hogy nem hazudtam! Conrad bólintott egy katonának, aki elsietett, hogy megkeresse a biztonsági kamera felvételeit. Tizenöt perccel később sietve tért vissza, arcán vonakodó kifejezéssel. – ...Megnéztem a felvételeket – motyogta. – De nincs rajtuk se teherautó, se autóbaleset... Az elmém teljesen leblokkolott. Hogy lehet ez? – T-talán a felvételt megvágták... – suttogtam. – Elég! – mordult fel sötéten Conrad. – Miért kell Lilith-t támadnod?! Ő nem csinált semmit! Lilith megingott a lábán, és felzokogott. – ...Ne hibáztasd őt... Én tettem tönkre a házasságotokat. Megvan az oka, hogy gyűlöljön engem... – mondta záporozó könnyekkel. – Annyira megalázó. Talán csak a halál bizonyíthatja az ártatlanságomat! Hirtelen egy oszlop felé vetette magát. CSATT! Nekiütközött, és vérző fejjel a földre rogyott. – LILITH!! – kiáltotta Conrad. Ahogy a karjaiban tartotta őt, felém fordult, és dühösen rám meredt: – Lilith meg akarja ölni magát! Na, most boldog vagy? Mikor lettél ennyire szívtelen és jéghideg? – ...Én vagyok jéghideg? – kérdeztem remegve, könnyeimmel küszködve. – Ez a nő megpróbált elütni... És megölte a meg sem született gyermekemet! Ő maga vallotta be az autóbaleset előtt... Conrad felmordult: – Őrült vagy! Ha valami, hát én örülök, hogy a gyerekünk nem született meg! Legalább nem egy őrült nő az anyja! Fagyos csalódottság lett úrrá rajtam. Beismerte. A társam, a férjem örült annak, hogy a gyermekünk meghalt. Fásultan megfordultam, hogy elmenjek, kétségbeesett könnyek homályosították el a látásomat. A lábaim túlságosan is erőtlenek voltak a járáshoz. De csak annyit akartam, hogy a lehető legmesszebb legyek tőlük. – Hová mész? – kiáltotta a hátam mögött Conrad. – Elara, gyere vissza! – ...Hagyd őt, Conrad... – mondta lágyan Lilith. Alig értem el a kapuig, mielőtt elestem volna. Egy hatalmas kéz épp időben kapta el a karomat. Felkaptam a fejem, és Alfa Kaelent láttam meg. A hatalmas csillár arany árnyalatúra festette jóképű profilját. Katonái vették körül, elzárva a többi vendéget. Csak én mehettem a közelébe. Smaragd szemei elsötétültek, amikor a tekintetünk találkozott. Pillantása domináns és egyenes volt, mintha a prédája lennék, akit élve akar felfalni. – Luna Elara – mondta ki a nevemet mély, csábító hangon. – Jó újra látni téged. Gyorsan visszanyertem az egyensúlyomat: – Üdvözlöm, Alfa Kaelen. Még mindig fogta a kezemet. Hirtelen elektromosság cikázott végig a testemen, amitől kis híján felnyögtem. Még a lábaim között is bizsergést éreztem. Gyorsan elhúztam a kezem, a szívem dübörgött. ...Mi a fene volt ez? – Válthatnánk pár szót négyszemközt, mielőtt a parti elkezdődik? – kérdezte udvariasan Alfa Kaelen, tudomást sem véve a testemben végbement változásról. – Ó... Rendben. – Várj! – kiáltotta a hátam mögött Conrad. Nem akarta, hogy elmenjek. De én figyelmen kívül hagytam őt, és gyorsan távoztam. Kaelen visszavezetett a lakosztályába, és megparancsolta a katonáknak, hogy csukják be az ajtót. – Kérlek, foglalj helyet. Leült a kanapéra, és a vele szemben lévő fotelra mutatott. Leültem. Csábító illata betöltötte az orromat, és beleszédültem. Titokban összeszorítottam a lábaimat. – Miről szeretne beszélni, Alfa Kaelen? – kérdeztem, próbálva megőrizni a hidegvéremet. – Ha ez a projektről szól, talán közvetlenül Conraddal kellene megbeszélnie... – Nem erről van szó. Elővett egy dokumentumot, és átcsúsztatta nekem az asztalon, tekintetét továbbra is az enyémbe fúrva. Megint az az intenzív, birtokló pillantás. – Ez egy szerződés – mondta. – Azt akarom, hogy legyél a Lunám egy évig, miután elválsz Conradtól.